Bemutató repülés Mi-24-essel - Visszaemlékező: Horváth Alajos ny. rep. őrnagy

Csőrike a 2000.09.09-ei szentkirályszabadjai nyílt nap nagy szenzációja volt. Az operátor fülkében ekkor Horváth Alajos, míg a pilótakabinban Rolkó Zoltán foglalt helyet és egy felejthetetlen bemutatóval örvendeztették meg a nagyérdeműt. (Kép forrása: hunavia.hu)

Bevezető információk:
Visszaemlékező: Horváth Alajos őrnagy (2. Phoenix harci helikopter század, kiképzési főtiszt)

Rolkó Zoltán - Horváth Alajos gépszemélyzet repülte a harcihelikopteres bemutatót a 2000.09.09.-ei Szentkirályszabadjai nyílt napon, amikor is a Magyar Légierő történelmében először díszfestést kapott egy katonai helikopter, ami nem volt más, mint a Csőrike becenévre hallgató 117-es oldalszámú Mi-24D harcihelikopter. A gép ma a RepTárban tekinthető meg, gyönyörűen helyreállított állapotban.

A teljes interjú:

Hogyan készültetek fel a bemutatókra?

Volt egy éves kiképzési terve az ezrednek. Abban meg volt határozva, hogy mit kell végrehajtani egy kiképzési évben. Az ezred ezt a Csapatarepülő parancsnokságtól majd annak megszűnésével annak jogutódjaitól kapta, hogy az adott évre milyen feladatokat tervezzenek be végrehajtásra és mire legyen képes egy ezred. Meg volt határozva például a készültségi szolgálat, elfogások, stb. Ez lényegében egy feladatsor volt. Ebből a feladatsorból állt össze az ezred következő évi harckiképzési programja. Ez tovább került lebontásra, hogy ebből az éves kiképzési tervből az egyes századoknak mit kellett végrehajtaniuk. Ők is létrehozták az éves kiképzési tervüket, melyben már az is szerepelt, hogy mely hajózónak abban az évben mire kell képesnek lennie. A feladatok le voltak bontva feladatszámra és óraszámra is. S ez alapján készültek el a repülési tervtáblák is.

Ezek szerint előre (már év elején) meg volt határozva, hogy ki repül a szeptemberi nyílt napon, vagy ez év közben derült ki? Mondjuk az éppen aktuális teljesítménye alapján?

Nem teljesen! Az éves kiképzési tervben meg volt határozva ki, kik hajthatnak végre bemutató repüléseket. Ki volt jelölve olyan személyzet, személyzetek, akik ezeket a bemutatókat végrehajthatják. Meg volt adva, leszabályozva, hogy hány órás pilóta hajthat végre bemutatót.

Az operátor is ki volt jelölve?

Az operátori feladatokra a kiemelt bemutatókra oktató ment. Így pld. „Matyó” (Antal István őrnagy), Székely Gábor alezredes, Kaptur József alezredes, azaz az ezredtörzs tagjai, elöljáró szemlélő, rep. biztonsági szemlélő, és sokszor jómagam. Beosztott operátor csak a megfelelő felkészítés után repülhetett.

Antal István és Horváth Alajos őrnagyok Szentkirályszabadján. Két kiváló pilóta és két egymástól örökre elválaszthatatlan barát. Sajnos Matyó 2006.10.25-e óta már az égi kötelék tagja. (Kép forrása: Jucibácsi blogja)

És ennek mi volt az oka?

Csupán a rep.biztonság.

S akkor Ti oktatóként nyitogattátok az operátor fülkéből a Raduga védőlemezeit, s mozgattátok a géppuskát?

Igen,  de kapcsoltuk a reflektort az infracsapdát is. Persze a legfőbb feladatunk a folyamatos ellenőrzés és a bemutató nyomon követése, a navigáció ellátása volt.

Az Alajosék által 2000.09.09-én Csőrikével lerepült bemutató 8:25-től 15:31-ig látható.

Kötött volt a program vagy Ti találhattátok ki?

Volt egy program és erre is le volt írva egy felkészítési, kiképzési terv. Aki bemutatóra ki volt jelölve, annak volt egy elméleti felkészítése aerodinamika, üzemeltetés, teendők a repülés különleges eseteiben, stb. tárgyban. Utána következett a manőverek végrehajtásának konkrét leírása. Egy bemutató körülbelül 10-15 perc volt.

Volt beleszólásotok nektek, pilótáknak a kűrbe, vagy "föntről" azaz magasabb szintről határozták meg a programot?

A végrehajtásra kerülő manővereket a kijelölt hajózók állították össze. A manővereken a bemutató során változtatni nem lehetett, kivéve, ha a rendkívüli időjárás ezt kívánta.

Előre kipróbáltátok, hogy melyik manőver, hogy néz ki?

Magát a manővereket tudtuk, mert volt egy műrepülő gyakorlata a Mi-24-esnek, alapvetően csak azokat a manővereket lehetett átemelni a bemutatóba is. Például nagyobb bedöntéssel bemutatót sem lehetett repülni, mint amit megenged amúgy is az üzemeltetési utasítás.

Amúgy az előbbi kérdésre visszatérve a századtörzs-ezredtörzs és a bemutatóra kijelölt pilóták állították össze a kűrt. Miután elkészült a műrepülő program, akkor ezt jóváhagyta a repülőbiztonsági tanács, ami az ezrednél működött, és ezt terjesztettük tovább a magasabb parancsnokság felé.

Onnan, lejöttek megnézni, hogy na mégis milyen lett a bemutató?

Ott is szakemberek ültek, akiknek élőben demonstrálni már nem kellett. Ezután jött egy újabb felkészítés, majd nekiálltunk begyakorolni a programot.

Volt olyan, hogy jó idős, rossz idős program?

Volt igen. Mindegyikre megvolt az elméleti és gyakorlati felkészítés. Amúgy elő volt írva, hogy a bemutató előtt két vagy három nappal a kijelölt személyzetnek újból „elő kellett vennie” a már korábban megtanult, begyakorolt programot, és gyakorlásként le kellett repülnie a bemutató programját. Majd egy ellenőrző repülés után mehetett a bemutató!

Voltak gépek kijelölve bemutatóra?

Külön gépeket nem jelöltek ki. Kivétel a festett gép.

Valamilyen speciális felkészítést kaptak a gépek a bemutató előtt? Például: alaposabb átvizsgálás?

Gyakorlatilag nem, de az meghatározásra került, hogy mennyi minimális üzemidővel kellett rendelkeznie még a gépnek. Jelentette ez a 25- 50 órás vizsgálatot, egészen pontosan az eddig még hátralévő időt. Amelyik gép már majdnem kirepülte a idejét, azt már nem lehetett vinni.

S Csőrike? Ő nem kijelölt gép volt?

De, a díszfestése, és a 100-asok közötti utolsósága révén az egy kijelölt gép volt. De korábban nem volt kijelölve gépszám a bemutatókhoz

Székely Gábor és Rolkó Zoltán a 117-es oldalszámú Csőrike becenevű helikopter előtt (2000 szeptembere)

Te személy szerint hogyan élted meg a bemutatót?

Én kapaszkodtam az elejében! /Nevet/ Viccet félretéve, úgy képzeljétek el, hogy ezeket a manővereket, amiket egy bemutatón megcsinálnak, ugyanazokkal a paraméterekkel kellett végrehajtani, mint amúgy egy sima repülés során. Bárkit, akit felkészítettünk volna rá, végre tudta volna hajtani. Természetesen a kiválasztás során fontos volt, hogy a jó reptechnikai képességekkel rendelkező pilótákra essen a választásunk. Tudtuk, hogy mely srácnak milyen a „keze”. Aki kicsit „fakezű” volt azt nem engedtük oda: például fontos volt, hogy a 250km/h-s sebességet tartva, negyvenöt fokos fordulót vízszintesen meg tudja-e csinálni? Ha nem tudta nagy magabiztossággal megcsinálni – persze néha mi sem tudtuk /Nevet/ - akkor nem volt ajánlatos bemutatót repülnie.

Magát a manővert amúgy, ha például veszünk egy bukófordulót, amúgy ugyanazokkal a paraméterekkel kellett végrehajtani, mint a sima kiképzés során.

Műrepülés során engedtek többet, mint ami alap esetben megengedett volt?

Persze, volt például a hátrafelé manővert, a futó ki-be húzást alacsony magasságon, mert az egyébként szigorú szabályzás alá esett.

Te oktatóként az operátori ülésből nem is ülhettél fel pilótának?

Dehogyisnem! Repültem én is bemutatót! De a kiemelt bemutatókon (Szentkirályszabadja, Kecskemét) a Matyó és én voltam kijelölve, akik mint oktató minősítésű pilóta ültek az operátori ülésben, így már fel mi nem ülhettünk.

Amúgy volt egy olyan időszak, amikor még nem volt külön bemutatóra történő felkészítés. A ’80-as évek végén, ’90-es évek elején nem volt kijelölt személyzet: egy-egy falunapi, vagy egyéb megemlékezésre kijelöltek egy személyzetet (pilóta+operátor), és az ment, nem volt semmilyen előzetes felkészítés.

Egy ilyen alkalom volt 1992-ben a Bándi piknik, ahol Dér „Fater” György repült felejthetetlen kűrt jócskán felhasználva a Bakony jellegzetes dombjait, völgyeit

Komplikáció adódott, miközben repültétek a kűrt. Emlékszel ilyen esetre?

Igen, volt, hogy bele kellett nyúlnom a manőverbe. Takács „Taki” Györggyel fent voltunk Gyöngyösi a vitorlázó repülőtéren egy évfordulón, Göncz Árpi bácsi is ott volt. Nagy volt a tömeg, Gyurikám annyira belemerült a manőverbe, hogy egy bukóforduló után túlnyomta a gépet, ami viszont már sok volt, mert ugye meg volt határozva, hogy maximum 30 fokos zuhanási szöggel lehet lemenni. De hát Gyurikám egy kicsit túlbillentette és akkor belenyúltam egy kicsit. De a Róka (Rolkó „Róka” Zoltán ekkor százados, 2. Phoenix hh.szd. 1rpk.) is belement egy hibába a kecskeméti bemutatónál. Szóval ez a minimális hibázás – a fokozott hangulatnak betudhatóan – olykor-olykor előfordult.

Ilyenkor Te beleszólsz a manőverbe, hogy „vigyázz! Ez sok lesz!”?

Nem, ilyenkor sok időd már nincsen, így ilyenkor a kezemet odatettem a bot elé, vagy mögé, és így már nem tudta túlhúzni, vagy dönteni. Folyamatos készültségben voltam. Mert ugye az a jellemző, hogy egy ilyen pilóta, miközben repüli a bemutatót, a nagy tömeg előtt csinálja sorban a manővereket, hogy belelendül és továbbpörgeti magát egy kicsit. És ilyenkor fordul elő, hogy történik valami külső hatás is még ráadásul, például mindkét esetben volt egy olyan szélbefúvás, amit figyelembe kellett volna venni a szélrátartás miatt. És ha nem figyel rá, mert repüli a programot, akkor előfordulhat a nagyobb bedöntés vagy zuhanási szög. Ilyenkor inkább csak jeleztem, hogy ez már sok lesz!

S mennyire kommunikáltatok Ti a bemutató közben? Például mi után, mi következik?

Folyamatosan, de azt nem kellett mondani, hogy mi után mi következik, mert ezt tudtuk természetesen, de a külső információk azokat mindig megosztottuk: ki mit lát, mire kell figyelni stb. Ott lenn volt a közönség és természetesen az elöljáró szemlélők is. Ők is folyamatosan figyelték a manővereket! Nem lehetett szabadjára engedni a fantáziát repülés közben. Vagy például szigorúan tilos volt a nézők fölé berepülni, ha erős szél volt erre külön oda kellett figyelni!

Volt, hogy gép romlott el bemutató közben? Emlékszel ilyenre?

Nem, mert azért mindig nagyon figyeltek, hogy üzembiztos gép legyen, ami repüli a bemutatót. A 117-esnek, Csőrikének volt egy olyan problémája egyszer, hogy egy vezeték kicsiszolódott valahol, már pontosan nem emlékszem, hogy, hol, de ennek következtében a műhorizonttal volt egy kis probléma: ez a robotpilótára adott egy olyan jelet, amitől berezonált az egész gép. Ha kikapcsoltuk, megszűnt a jelenség. Csőrike volt kifestve, így ezzel kellett volna repülni a bemutatót, így a bemutató napján is még reggel azon kínlódtak a műszakiak, hogy meg tudják oldani a feladatot. Sikerült, így mi még gyorsan berepültük Rókával a gépet, mielőtt a bemutató megkezdődött volna.

Az örökkön-örökké vidám Csőrike is hajlamos volt megbetegedni, de a bemutatókra mindig kigyógyították a gondos műszakiak az éppen aktuális betegségéből. (Forrás: hunavia.hu)

Kötődtetek Csőrikéhez? Mégiscsak vele repültetek le jópár bemutatót!

Persze! Az első olyan festett gép volt, amit direkt a bemutatózás céljából festettek ki. Véleményem, hogy a többi (714, 716) azóta sem lépett a nyomába! Csőrike volt a legelső és legeltaláltabb is!

Külföldön mennyivel engedtek többet, vagy kevesebbet? Például Ausztriában?

Ugyanazt kellett repülnünk, mint itthon.

Ki kellett oda is küldeni a programotokat?

Nem, ők ezzel nem foglalkoztak, hogy mit csinálsz. Csak az volt megadva, hogy mikor kezdesz, mikor fogod befejezni, valamint az általános biztonsági intézkedéseket tartsd be!

Repbiztonságiak mennyire kísértek el külföldre benneteket?

Ezekre a bemutatókra külön biztonsági előírások vonatkoztak. De a magyarországi repbiztonságiak nem kísértek ki oda bennünket.

Akkor bármit repülhettetek volna? Szabadjára engedhettétek magatokat?

De az milyen szabadság? Olyan manővereket csináltunk alapból, amiket szerettünk, meg amit tudtunk. Ha külön dolgot akartunk csinálni, akkor azt itthon a kiképzési repülés során is megcsinálhattuk! Nem kellett ehhez külön bemutató repülés! De amúgy is ott volt a fedélzeten az adatrögzítő, az meg úgyis vett mindent: a bedöntést, sebesességet, mindent és ezt utána ugyanúgy kiértékelték.

Nem számított, hogy bemutatót repültök, ott más lehet a bedöntési szög?

Nem, ugyanúgy benne kellett maradni a bedöntési határokon belül.

Mik voltak a legbonyolultabb manőverek?

Legbonyolultabb manőverek: 250km/h sebességgel, negyvenöt fokos bedöntéssel, vízszintesen végrehajtani a teljes, 360 fokos fordulót, de a bukóforduló is bonyolultabbak közé számít: ugyanazon a pályán menj felfelé, mint amin lejössz: a tetőn visszalépni az orrát, ilyenkor ez nagyon igénybeveszi a gépet és a pilótát is!

Akkor a gépet azért jobban igénybe vette a műrepülés nem?

Persze! Minden műrepülő figura hozzájárul a gép állapotához: lényegesen nagyobb terhelést kap ilyenkor. Ha jól emlékszem volt egy olyan rovat is a könyvében, hogy mennyi műrepülést hajtott végre.

Fizikailag készítettétek magatokat a műrepülésre? Például nem ettél annyit, ittál-e, stb.

Pihenni kellett. Szellemileg és fizikailag is készen kellett lenni: tudni kellett koncentrálni. Amúgy minden repülés előtti időszakra igaz volt ez: gondot, bajt nem lehetett fedélzetre felvinni. Századon belül mi mindig tudtuk, hogy kivel mi van: feleséggel, gyerekkel, lakással, óvodával, iskolával stb. Nagyon sokat segítettünk egymáson. Jó és nagyon összetartó csapat volt! Ha tudtunk a másik bajáról, akkor könnyebben tudtunk segíteni is! A közösség szellemére nagyon odafigyeltünk.

De amúgy nekem olyan beosztásom is volt, hogy meg kellett néznem, ellenőriznem, hogy mit csinálnak a pilóták repülés előtt, otthon van, pihen vagy éppen a városban csavarog? Ezt úgy hívták, hogy a repülés előtti rezsim betartása. De ez ma is ugyanígy van! Amúgy ez mindenkinek a saját érdeke is, hogy pihenjen repülés előtt! Amúgy én olyan szerencsés vagyok, hogy bármikor el tudok aludni! Csodálták is, hogy én mindig tudok pihenni. De ez fontos is volt, különösen, ha éjszakai repülésre mentünk!

Mikor volt jó bemutatót repülni? Tavasz- nyár-ősz?

Akkor, amikor hideg volt! A nagy meleg a gépet a hajózót és a műszaki állományt is igénybe vette, s ha nem volt muszáj nem terheltük magunkat. Természetesen, ha a bemutató napján meleg volt, akkor abban kellett repülnünk, de a hűvösebb idő előnyösebb volt.

Köszönjük szépen az interjút!

Csőrike elköszön (Forrás: hunavia.hu)

Záró megjegyzések:

1. A visszaemlékezés nagyjábóli időszaka: 1996-2004

2. 2000.06.30 és 07.01. között az 581-essel ugyancsak Rolkó Zoltán repült felejthetetlent Zeltwegben, Ausztriában.

3. 2001. szeptember 8-án az utolsó szentkirályi nyílt nap került megrendezésre, melyen ismételten Csőrike volt a díszmadár. :)

4. Csőrike Suszter Attillával és Koller Józseffel a fedélzetén  2001. szeptember 12-14-én az olaszországi Anconában vettek részt. Ez volt az első alkalom, hogy díszfestést kapott helikopter - hazánk képviseletében - külföldre látogatott. 

5. Szeretett szentkirályi sasmadarunk utolsó repülésére 2001. november 8-án került sor. Előbb a szolnoki repülégépmúzeumba került, majd felújítás után a RepTárba került át, ahol ma is megtekinthető.

6. További emlékek: Szentkirályi nyílt nap 2000 - Szentkirályszabadja 2000.09.09.